Valahol durva, hogy az ember akkor találkozik egy
ilyen verssel, amikor egyrészt az
emberiségre váró
katasztrófákról olvas (az
egyébként katsztrófális
Antalfy-tól), másrészt máshol
épp arról beszélgettek, hogy mennyire
nincs felkészülve az ember a gyorsan
lebomló finomított cukorra.
Erről a versről még az is eszembe
jutott, amikor Einstein aszonta, hogy nemtuggya mivel
vívják majd a harmadik
világháborút, de a negyediket valszeg
kövekkel és botokkal. Pedig akkor még
nem volt hidrogénbomb, tehát a
termonukleáris fegyverek robbanóereje
limitáltnak tűnt.
Személy szerint nem bánnám a
méhészkedést, csak lehessek benne abba
a pármilliós elitbe, amelyiknek megadatik...