Na, megyek. Még szeretnék mára egy
verset beírni.
Petri György
Szezonvég
A rosszból csírázik az egyedüli
jó:
halaszthatatlanná lesz a halogatható.
Ha meghal az ember, nem lehet már halotabb:
vége a méricskélésnek, a
fokozatoknak.
Viszont eldöntheti: hamvad vagy porlad.
(Föltéve, hogy rendelkezett evégett.)
S miközben korhadni kezd (vagy elégett),
megy tovább a földi gyarló gyakorlat:
sürgünk-forgunk serényen, mint a
férgek.
Nem is utolsóak ezek az utolsó napok:
csomagolás, lézengés, várni a
vonatot,
még egy kávét, sört, szendvicset,
konyakot,
talpunk alatt vakító, friss sóder
csikorog;
és hülõ tündöklésben:
a poros muskátlik, piros padok.