Most pedig megosztom veletek azt a
fűzfapoétikát, amit ma reggel a
munkahelyem felé mentemben farigcsáltam a
metrón a
békávé-ellenőrök
társaságában.
Ha léte nyom fejére barackot,
A gentleman akkor se panaszkod',
Létéhez még hűbben
ragaszkod',
Míg nem sújt rá Halál, e Ravasz
Bot.
S ha ágynak is dől, tőrbe nem,
tudja, ez van, e görbe rend,
s megfogyva bár, de törve nem,
Öröme mindig fölmereng.
Élete hiába parasztlengőzik,
a Gentle a létben vígan levegőz
itt,
Nem fél sohasem, mert ő nem egy
őzik:
Nagyúri kedve minden felett győzik!!!