"Kölnben, a Szent Orsolya-templomban van egy
felirat a 4. vagy az 5. századból, mely
szerint egy Clematius nevű ember ezen a helyen,
ahol szüzek szenvedtek
vértanúságot, templomot
építtetett tiszteletükre egy
korábban meglévő, de leégett
és rommá lett szentély helyén.
Szent Orsolya tiszteletének első
bizonyságai a 8--9. századból
valók.
Legendájának több változata
ismert. Az egyik, amely hírt ad
Orsolyáról és
társnőiről: Aureliáról,
Corduláról, Cumeráról és
Kunigundáról, elmondja, hogy Orsolya egy
brit király leánya volt.
Szüzességet fogadott és
visszautasította egy pogány királyfi
kezét. Társnőivel együtt
hajón menekült el Angliából,
és a kontinensre érve a Rajnán
Kölnig hajóztak. Itt a pogányok, akik
éppen ostromolták a várost,
elfogták és megölték
őket.
E legenda elterjedésére és
elfogadására nagy hatással volt
Schönaui Szent Erzsébet (1129--1164)
,,kinyilatkoztatása''. Orsolya
tisztelete Kölnből kiindulva szinte
egész Európában elterjedt. Hogy 11.000
társát említik, ez egy
középkori olvasási hibából
ered, mert a legenda csak ,,11 M'', azaz
tizenegy mártír társáról
beszél. Ezt az M-et -- ami mint római
szám ezret jelent -- olvasták ezernek. A 16.
században Merici Szent Angéla az általa
alapított rendet Szent Orsolya oltalma alá
helyezte, ezért orsolyitáknak nevezik
őket. "