Más.
Én pedig most elszomorodtam, amiért a
történet elején meghal a
tekintélyes apacs törzsfőnök,
IncsuCsunna és szépséges leánya,
NsoCsi, pedig ha nem lövik le őket orvul,
mennyire más lehetett volna minden, és
amikor arra gondolok, hogy a végén Winnetou
is meghal, egészen összeszorul a
szívem, amiért a gyerekkori
olvasmányokban nincsen feltámadás,
legfeljebb visszalapoznunk lehet a vidámabb
részekre, például Old Shatterhand
és barátja találkozására a
Nevada állam sziklái között,
amikor puskáinak hangjáról ismerik fel
egymást; ám a múlt
feltámadása akkor sem jön el, a
gyerekkor felhőtlen rezervátumai pedig
örökre nagy
törzsfőnökök nélkül
maradnak, senki sem vigyáz többé sem a
slaggal kertet öntöző
nagypapákra, sem az elfelejtett
zongoraórákra, amelyek előtt a
kisfiúk titokban még gyorsan falták az
indiánkönyveket.
(Épp ezért mindenkit tisztelettel
megkérek, hogy lehetőleg nagyon
sürgősen kezdjen el igazán
élniimádni)