magyarral mi BArcelonaában találkoztunk.
csatangoltunk a szökőkút mellett,
jött a faszi és ékes magyarsággal,
órisái taglejtésekkel: ne haragudnaka,
hadd kérjem meg önöket, hogy engem
és a feleségemet lefnéyképezzenek
- közben mutogat a gépre, magár a
anejére. először a
döbbenettől hallgatunk másodpercekig,
aztán én azért hogy ne
röhögjek hangosan, az unokatesóm meg
angyali mosollyal mondta neki: semmi akadálya
uram. szegény faszi hápogott pár
másodpercig, majd: maguk magyarok? ó
dehát mért nem mondták? - nem
kérdezte, uram.
és utána hosszan és kitartóan
fulldokoltunk a röhögéstől, mikor
már elég messze mentek. mert
lényegében egy kedves fickónak
tűnt, nem akrtuk megbántani.