Juannak, szeretettel:
A magyar nyelvterületen a sógornő
jelölésére több terminológia
használatos. Ezek a terminológiák
kifejezhetik a rokonsági viszonyt:
sógorasszony, sógorném stb., vagy a
vér szerinti rokonságba házasság
útján bekerült nőket
jelölő ángy szóval, ill. a
vér szerinti rokonnak kijáró
néném különböző
alakjaival. A szólító a vele egy
generációhoz tartozó
sógornőket, ill. nála idősebb
vagy fiatalabb sógornőit a
szólítás módjával is
megkülönbözteti, pl. az idősebb
testvérének feleségét
ángyomasszonynak, sógorasszonynak,
magázva szólítja, míg a
fiatalabbat ángyikának, ángyónak,
öcsémasszonynak vagy keresztnéven,
tegezve. Nagybátyja feleségét
nénémasszonynak, míg unokaöccse
feleségét kishúgomnak,
kisángyónak nevezik, és tegezik.
A nagycsaládban élő asszonyok
férjük férfitestvéreinek
feleségeivel éltek együtt; nem
használták a sógorasszony,
sógornő kifejezéseket. Az
idősebbeket ángyomnak,
ángyomasszonynak, nénémasszonynak,
velük egykorút ángyónak,
ángyunknak, menyecsketársamnak
szólították, magázták, a
fiatalabb sógornőt keresztnéven
szólították és tegezték. A
férj nagybátyjának felesége
öregángyó, nagyángy, a férj
vér szerinti nőrokonainak, ha
idősebbek voltak, kijárt a keresztnév
+ asszonyom (Julis asszonyom)
megszólítás vagy
nénémasszony, nénnye. Ha egy
sógornőt meg akartak
különböztetni a hasonló rangú
és szólítású
sógornők közül, gyakran
használták annak lánykori vagy
férje családnevét: Kovács
ángyó, Vass néném stb.