- Hallgass, nyomorult! - szakította félbe
Incsu Csunna. - Õ az oka, hogy a kajovák
foglyul ejtettek minket! Már a fákhoz
kötöztek; hogy kivégezzenek! De a Nagy
Szellem egy láthatatlan segítõt
küldött a megmentésünkre! Ti nem
akartatok megmenteni, hanem az életünkre
törtetek - igaz vagy nem?
- Nem! - felelte Sam dacosan.
- Tagadni mered? Mindjárt rád
bizonyítom hazugságodat! Itt van Tangua, a
kajovák törzsfõnöke.
Megkérem, hogy tanúskodjék. Ezek a
sápadtarcúak a mi javunkat akarták?
- Soha! - kiáltotta Tangua kaján
kárörömmel. - Mindig ellenetek
uszítottak minket. A fülemet
rágták, hogy egyetlen apacsnak se
kegyelmezzünk meg, és öljük meg
õket az utolsó szálig!
Különösen ez tüzelt ellenetek, ez
a fiatal sápadtarcú, aki mindig az ökle
erejével hetvenkedik - mutatott rám Tangua.
- Alávaló hazugság! - kiáltottam
rá felháborodva.
- Még beszélni mersz? - sziszegte Tangua. -
Szétverem a fejedet!
- Üss hát, ha nem szégyellsz
megütni valakit, aki nem tud védekezni!
Kihallgatásról meg igazságról
beszéltek? Miféle kihallgatás az,
amikor az ember torkába fojtják a szót?
Miféle igazság az, amikor olyan
kérdéseket tesznek fel neki, amelyek
bûnösnek tüntetik fel, ha százszor
ártatlan is? Köpök az ilyen
bíráskodásra! Inkább
kezdjétek meg a kínzást, amit
úgyis rég elhatároztatok! Egyetlen
jajszót sem fogtok hallani tõlünk!