Na jó, győzzön a barátság.
Miután tegnap a próbán egy szót
sem szóltunk egymáshoz Juannal (vagy csak
csesztettük egymást), viszont a fülembe
jutott, hogy Juan nem ír ide addig, amíg
nyilvánosan nem reagálok
megbocsátásért könyörgő
versezetére, hát legyen: nyújtsunk
egymásnak békejobbot: én nem haragszom
rád többé, amiért ilyen
idióta verseket írt írtál,
ugyanakkor kérlek rá, hogy te se neheztelj
rám ebben a szívtelen, érdekektől
hajszolt, üres világban, amelyben ember
embernek farkasa, tarsunk hát össze és
gondoljuk meg jól, mit mondunk, hátha
egymás lelkébe gázolunk, pedig a
lélek nagy kincs, spongyát hát arra,
ami történt.