az élet apró örömei.
tegnap amikor éjjel hazaértünk a
Szgietről egy zsák mész volt
kiborítva a bejárati ajtónk
elé.
a cuccot Pali tette ki a
lépcsőfordulóba, mert amikor a teraszt
csinálták a háznak, akkor a
"mesterek" (akik miatt megint egy
hónapja széjjel van bombázva a terasz)
b*tak levinni. és mivel sittet nem illik
közkukába dobni, félretette, hogy majd
ha ezt megcsinálják, ahhoz
hozzátesszük.
nem tudjuk ki csinálta, de van
elképzelésünk. a pincében
lakó ex-gondnokot megkérte Palkó
szépen udvariasan, hogy ha lehet ne
dohányozzon már a liftben (ahol amúgy
is tilos), mert nagyon vacak, hogy 4 emeletnyi
utazástól bebüdösödik az
ember ruhája. meg aztán nem óhajtunk
passzív dohányosok sem lenni. nem
kizárt hogy megharagudott ezért, és
jól megbosszulta. amúgy is sunyi alak a
manus, meg a neje is, gonoszok. amikor a
macskákat kitették a felettük
lakók az udvarra, akkor is nekünk estek,
hogy takírtsuk el őket onnan, mert
őket zavarja. csak mert mi felajánlottuk,
hogy megpróbálunk segíteni valamennyit.
á, fura történet, nyilván nem
bizonyítható hogy ő volt, de csak
ő jár fel a padlásra, mert néha
úgy csinál mintha takarítani. de engem
eléggé elkeserített, hogy iylen emberek
között élünk. a sittet meg
bedobtuk a kukába még az éjjel, ha
cipelje. úgyis az ő dolga hogy
kihúzza.