tessék nektek egy érdekes sztori, meg egy
jófej blogger, akinek a gondolatmenete Birdnek
biztos nagyon tetszene:
Next
Volt egyszer egy ember, úgy hívták Aby
Warburg. Gazdag kereskedőcsalád
elsőszülötteként feladata az lett
volna, hogy tovább vezesse a családi
üzletmenetet. Őt inkább a
művészettörténet érdekelte.
Cserét kínált az öccsének:
lemond a javára az elsőszülötti
jogról és a vele járó
gazdasági hatalomról, ha cserébe
bármikor megveheti a neki tetsző
könyveket. Az öccse utólag bevallotta,
élete legrosszabb üzletét
kötötte meg aznap. Aby Warburg hatalmas
könyvtárat gyűjtött össze
Hamburgban, amit a második
világégés során Londonba
menekített; a Warburg Institute ma is a
University of London fontos része. Hogy
kapcsolódik mindez a mai gondolatmenetemhez? Aby
Warburg a könyveket nem alfabetikus és
kategorizált rendben szerette tartani,
inkább inspiratív kapcsolatok
megteremtőjeként: a
jószomszédság elvét vallva azt
tartotta, hogy egy könyvet olvasva a mellette
lévő köteteknek segíteniük
kell a gondolkodásunk továbbvitelét. Ez
történt velem a zenehallgatásban:
Renaud Garcia-Fons tegnapi
bőgőjátéka felébresztette
Ron Carter futamait az McSolaarral közös Un
ange en danger-ban, amire felriadt az All Blues, Miles
Davies szerzeménye Pony Poindexter
interpretációjában, ... és a
zenék sora végetérhetetlenül
hömpölyög.
#|navigator|2005. február 9., szerda
http://navigator.freeblog.hu/archives/2005_Feb_navigator.htm