Srácok, a dolgok télleg változnak,
emberek jönnek-mennek az életünkben,
nem kell utólag másnak látni, mint ami
volt, de annak is örülni lehet, ami esetleg
most jó. Mindneki kérjen bocseszt minden
sértésért, amit a többiek
fejéhez vágott stb. És
különben is, épp a múltkori
mindentudásegyetemés előadáson
(is) feszegették, hogy mennyire szükség
van a gyenge kapcsolatokra. Nem bizti, hogy
országos cimbiket kell itt találni,
néha az is elég, ha csak - akár
időlegesen - jól érzik magukat az
emberek egymással. És szerintem meg mindig
kell egy kis friss vér, sose lehet tudni,
miből mi lesz. Nekem egy csomó ember van az
életemben, akikkel tök ritkán talizom,
de azért örülök, hogy vannak.
Nekem sincs időm sokszor még a hozzám
legközelebb álló emberekre sem, de
attól még nem zárom be az ajtót
mások előtt. De ez csak az én
véleményem.
Make love, not war!