117605: valami iylemsi igen. én egy
borzasztó aggódós anyuka vagyok,
ráadásul Pali is az, ennek ellenére,
fogösszeszorítva is hagyjuk a gyereket a
lehető legtöbbet saját
bőrén megtapasztalni a világból.
h igen, elesel ha túl gyorsan futsz a
murván, igen bevered a fejed, ha csak úgy
simán hátracsapod, stb. érdekes,
ő próbálgatja, miyeln az, ha az ember
beveri a fejét. szóval szándékosan
ütögeti néha a fejét a padnak pl
1-2szer é smondja h most beütötte a
fejét. nézi h fáj e. de pl én
minidg elmndom neki előre h miylen
cselekedetének mi lesz a következménye,
utána joga van megcsinálni - nyilván
nem mnident :-) tehát ha eszemneten elkezd
lefelé lógni, szólok neki h ha leesik
így, akkor nagyon ne fogja ütni a fejét
és az veszettül fáj. érdekes h
legtöbbször véggigondolja és
abbahagyja. szóval sztem a gyerekeknek
megfelelően sok eszük van maguktól, ha
hagyjuk őket kibontakozni.
de azért ne aggódj azon Zsuzsi h
aggódós leszel :-) legfeljebb a gyereked nem
lesz oylan szeles mint a miénk. egy
baártnőm kénytelen a szüleivel
és angyszüleivel élni egy
háztartásban - késik a
lakásátadásuk már egy éve -
és az idős rokonok rendre jujujoznak, meg
mindnetől óvják a gyereket. a
kislány gyakorlatilag semmit nem csinál
önállóan a társaságukban,
leteszed valahová akkor ottmarad, max
megkérdezi h már felállhat e. de
legalább türelemre tanítja az
anyját aki meg egy rohanógép :-))))