"Annyit leszünk itt, amennyit csak lehet,
Az idô ad egy sanszot, egyet nekem, egyet
neked,
A sorsunk a pofánkra írva, egy városba
temetve,
Miért ne? Miért ne? Miért ne
halnék meg nevetve?
Mi így vonulunk be a történelembe,
Mi így vonulunk be a történelembe,
Mi így vonulunk be a történelembe,
Mi így vonulunk be a történelembe...
Én tudom, hogy mit akarok, és hogy mit kell
érte tennem,
A csillagokba indul az egészséges
szellem,
De mi úgy megyünk el innen, mintha itt se
lettünk volna,
Mint a katonák a háborúban, úgy
tűnünk el sorba.
Mi így vonulunk be a történelembe,
Mi így vonulunk be a történelembe,
Mi így vonulunk be a történelembe,
Mi így vonulunk be a
történelembe..."