de ha már Kosztolányi és zserbó,
akkor itt ven ez:
„Mégiscsak érdemes járkálni
e földön, mert lépten-nyomon olyasmit
látni, amire képzeletünk aligha
gondol.
Esténként az utam egy hentesüzlet
előtt visz el, melyben az emberek forró
kolbászokat gyömöszölnek a
szájukba, sódart, disznósajtot
falatoznak, a kampókról tokaszalonnák
lógnak, virslik koszorúja, májas-
és véreshurkák füzére, pazar
változatosságban.
Múltkor itt a villanyfényes kirakatban egy
szobrot pillantottam meg, amely Petőfi
Sándort ábrázolta, amint tárt
karral szaval, s dacos, bozontos feje a
szabadság, az önkívület egébe
magasodik.
Hófehér volt. Eleinte azt hittem, hogy
carrarai márványból faragták. De
aztán rájöttem, hogy az egész
zserbó van, elsőrangú
disznózserbó.”