A sors vonatán úgy utazom,
Hogy a kalauz is én vagyok.
Úgy dübörög, úgy csikorog,
Ahogyan a szív dobog.
(forrás: Reuters, ja nem, hanem ez:
http://www.geocities.com/speedylyrics/elsoemelet.htm)
Erről egy nagyon kedves
lányismerősöm gyerekkori verse jutott
eszembe, amit most elmesélek:
Visszafelé
Visszafelé utazok a vonaton,
Walkmanemen hallgatom a Neotont.
Visszafelé suhan el a táj,
Most olvastam Karl Mayt.
A fenti oldalon egyébként "A
poggyászomban az élet súja"
tetszett a legjobban.