52567: én voltam.
de ha mutatnék fényképet akkori
magamról, nem ismernétek rám (kb. 6.
osztály). mint ahogy én sem ismernék
magamra
és tökre emlékszem a piros dzsekimre,
ami akkoriban volt nekem
és az volt, hogy mivel akkoriban
meglehetősen fiús kinézetem volt
(és még pufók is voltam), rövid
hajjal, és amikor valahol ott a városban
járván be kellett (volna) mennem egy
nyilvános wc-be, a wc-s néni
örömmel és fennhangon
'málcsik'-nak nézett és alig
tudtam lebeszélni róla, hogy hadd ne oda
menjek be.
ám mint néhány másodperc
múlva kiderült, ez az első inzultus
(melyet nagyon a szívemre vettem) még csak a
kezdet volt:
a női wc-ben sem jártam jobban:
először komolyan azt hittem, és
ténylegesen megrettentem, hogy ellopták a wc
csészéket, mivel azelőtt sosem
láttam 'csak lyukakat', melyekbe
célozni kéne.
de még jobban akkor rettentem meg amikor
(elválasztó ajtók nem lévén)
megpillantottam az első kb.
középkorú nagydarab igazi szovjet
anyuskát, aki nagykabátban, vér profi
módon pisilt állva, pontosan bele a
lyukba
no mindezen élményektől úgy
inamba szállt a bátorság, hogy nem volt
más választás: úgy
döntöttem ugrasztom az egész
családot és sürgős dolgom
lévén rohantunk vissza a
szállodába, ahol a fürdőszoba
egész hasonlatos volt ahhoz, amit fehér
emberként megszoktunk
valamint az a szag is élénken az orromban
van, ami a szovjet városokat akkoriban (bár
most nem tudom, hogy milyenek) jellemezte
és minden utcasarkon volt papírba csomagolt
négyzet alakú fehér fagyi