a vidéki élet örömei:
Pesten ugye ez annyira nem volt jellemző: itt,
hogy most ugye családi házas
környéken lakom, és jelenleg úgy
tűnik, hogy "itt van az ősz, itt van
újra", nagyon úgy érzem, hogy
minden nap valakinek eszébe jut a
környéken, hogy égetnie kell (a
leveleket? dehát azok még le sem hullottak!)
az udvarán. ez idáig szép és
jó. csakhogy ezen füstök valahogy az
én szerény kis hajlékomba is
befurakszanak, ami egy dolog, hogy bennem a
kérdés dolgozik, hogy mikor fognak onnan
távozni, de a másik meg az, hogy - és
ez most ez önismereti kitárulkozás:
NAGYON FÉLEK A TŰZTŐL - ilyenkor
mindig futok egy kört a lakásban, hogy nem
itt bent ég-e valami. és szaglászok
mint egy kiskutya. de mivel hatvanadjára is
rájövök, hogy nem, valaki kint
égeti a nem tudom mit... de akkor meg azon
parázok, hogy mivan ha egyszer azért nem
fogom hamar észrevenni, hogy bent
füstöl valami mert azt hiszem, hogy
szokás szerint kintről jön??
najó, ez is csak példázat, hogy a
kisded óvatossá tesz. és amúgy
tényleg rohadtul félek a tűztől