Kedves Dzsó barátunk! nem vagyok a szavak
embere, most mégis megpróbálnék a
magam szerény módján... mert mégis
csak kivételes nap ez a Te életedben,
és mivel barátunk vagy, egy kicsit mi is
hadd osztozzunk az ünnepben, amely egy évben
egyszer adatik meg mindenkinek. Ez a nap bizony az
idő múlására figyelmeztet. Az
idő múlására, amely - mivel
fiatalabbak nem leszünk - talán
szomorúsággal is tölti el a
szívünket. Búslakodjunk? Én magam
- mint tudjátok - vidám
természetű ember volnék, és
vallom, hogy próbáljuk a kedvezőbbik
oldaláról megfogni a dolgokat.
Frappánsan úgy is kifejezhetném, hogy
fogjuk fel az idő múlását
úgy, hogy tulajdonképpen inkább
érünk, semmint öregszünk,
hö-hö-hö... Bölcsebbek
leszünk, érünk, és talán az
értékünk is megnövekszik ezzel.
Akár a jó bor! Ugye barátaim?
De ne is szaporítsam tovább a szót,
hiszen miért is én szerepeljek, amikor ma
nem engem ünneplünk, ezért hadd
zárjam kis beszédemet ezzel: Mit is
kívánhatnánk neked, Dzsó
barátunk, e díszes nap alkalmából,
mint azt, hogy éltessen az isten sokáig
erőben, egészségben!