egyszer voltam Koppenhágában, 1990ben.
élveztük azt az egy napot, amit ott
töltöttünk (interrail jegy) és
sétáltunk az utcán, amikor
odalépett hozzánk egy nő,
beszélünk e angol. én mondtam h csak
spanyol (akkor még) de unokatesóm h igen,
és akkor mondta h nincs e kedvünk egy
öt perces kis tesztet kitölteni, iylen kis
személyiségizé. hát, mondtuk ha
tényleg csak öt perc, egyefene, neki van
kettővel több, mi meg annyira nem
sietünk. na három órán
keresztül ott ültünk valami 300
kérdéses borzalamat töltögetve (az
ember 16 évesen még nem elég fineszes,
persze lehet h csak én, h felálljon egy
anyátok! felkiáltással és
távozzon). aztán megvártuk (ha
már...) amíg kielemezték
személyiségünket h én egy mennyire
negatív, önbizalomhiányos, nem
társasági stb ember vagyok, ellenben az
unokatesóm miylen pozitív stb. (évekig
hallgathattam utána ezt nyilván).
azóta valahogy nem kedvelem a dianetikát...