En akkor kezdtem el komlyabban komolyzenet hallgatni,
mikor egyszer a metron ult mellettem valaki, aki a
Lsiten cimu tankonyvet olvasta. Elmentem egy
konyvesboltba, es megvettem. A konyvhoz volt egy csomo
CD is, amolyan vilag-zeneirodalom remekei, es akkor
ugy nagyjabol belottem, hogy ki tetszik, es ki nem.
Utana az egeszet atpasszoltam az egyik kis zseni
unokaocsnek, aki merhetetlenul kimuvelte magat azota,
es ugy erzem, van egy kis szemelyes erdemem a zenei
izlese pallerozasaban.