"hús-hús-hús, egyél
húst"
A disznóvágás olyan, mint a
tengerhajózás. Először rosszul
vagy, hánysz és menekülnél,
aztán egyre jobban belejössz. Én
életemben voltam 3 db-on. Az elsőn
elájultam. Ennek okaként a
töménytelen vér, disznószar,
halálhörgés, siralom, stb., illetve az
előző este elfogyasztott szeszek és
egyebek (melyek egy rénszarvas t is
kiütöttek volna), a két óra
alvás, és a hajnalban kötelező
jelleggel éhgyomorra elfogyasztott házi
pálinka kellemes keverékét
említeném. De azért az egész
esemény nagyon vidám volt. A második
két alkalommal egyre kifinomultabbá
vált a piggy-killing system. Hivatásos
hóhér nyírta ki röfögő
barátunkat, ami több szempontból is
hasznos: egyrészt sokkal humánusabb (lehet
ezt mondani egy állat esetében?),
másrészt az így nyert idő
további heves italozásra és egyéb
gasztronómiai élvezetekre
fordítható. 30 éves konyak, kubai
szivarok, halk jazz, plüssfotel és
fejhús, közben lágyan duruzsol a
kolbásztöltő.
Egyszóval, Annát és más,
pozitív hozzáállással
bíró tudományos megfigyelőt
örömmel látunk egy következő
gyilkosságon, illetve szívesen
összeállítok egy szakértői
bizottságot/zsűrit egy esetleges WiW-es
összejövetelre, addig is
gyakorlásként lehetne szervezni egy
virtuális disznóvágást.
Jah, és egy idevágó passzus:
Petri György:
A sertés énekeiből
1
Dohogva, mint a gép, zabálok.
Reggel van, dél van, este van.
Emésztek bambán, komoran,
langy lében lankadok nyakig.
Tócsám vizében napszilánkok
rozsdásodnak alkonyatig.
2
Csak vakargassátok nyakam.
Én nem leszek kolbász, se hurka.
– Saját belembe töltsenek?
Minden sertés átkozza meg
atyját, ki e világra kúrta.
(Reggel van, dél van, este van.
Már nem hagyom el mocskos ólam,
belé hízok jó szorosan,
csak bőrömmel rohad le rólam.)