12862: Én nemcsak,hogy soha nem szavaztam
rád mint lincselendőre, de még csak
áldozatnak sem jelöltelek soha! (egyet
kivéve úgyis tudjátok, kiket
jelöltem, nos az az egy meg a Kati volt -
elnézést kérek tőle ott
távol Japánban, remélem nem
álmodik rosszat miatta).
Egyébként azért nem jelöltelek
lincsre, mert nem akartam megszabadulni tőled.
Veled először is levelezőviszonyban
voltam, másodszorra te már gyanakodtál
Katira, és gondoltam esetleg ellene
fordíthatlak. Te nem voltál azon trió
tagja, aki többnyire együttszavazott és
mindent megbeszélt, és tkp én
bennük láttam a fenyegetést
(mármint az én létem
fenyegetését), ezért is akartam
rést ütni soraikban, hiszen hárman
kiszavazhatnak bárkit-úgy is lett. Az
egyetlen icuripicuri esélyem szerintem az lett
volna a győzelemre, ha egyikük
kilincselődik, másikukat kigyilkolom -
talán Kati ellen tudtalak volna hergelni
téged, vagy Ludmilla ellen Gyopár doktort.
Mert ugye a végén arról szól a
dolog, hogy már csak egy embert kell
meggyőznöd a te szavazatodra, bármi is
legyen az.
Mindegy, azért én így is meg voltam
elégedve magammal ahogy írtam. Bár
tisztába vagyok vele, hogy ehhez nagyon kellett a
többi résztvevő
tapasztalatlansága is. A tanulság
számomra az, hogy ne váltogassa az ember a
nézeteit, hogy ez gyanús, az gyanús. Ha
valaki az, akkor tisztázni kell, gyilkos-e vagy
sem, aztán kigyilkolni, vagy továbbiakban
nem gyanusítani sőt szövetkezni vele.
Persze ez egyszerűbb elméletben, mint
gyakorlatban. Mindenesetre akkor lesz igazán izgi
a játék, ha már mindannyian alaposan
ismerjük egymást, támadó vagy
védekező játékosok vagyunk,
kavarunk-e titkos/névtelen levelezéssel,
tudjuk, hogy viselkedünk általában
gyilkosként/áldozatként/detektívként...
no akkor lesz igazán izgalmas a maffia :) nem
mintha ez nem lett volna az... de kicsit
tanácstalanság és
esetlenség/esetlegesség lengte be szerintem.
De leszünk mi még vérprofik!