na ez a spangli elegge elalmositott es el is
merengtem, talan ezek utolso oraim, es igy szinte
kivulrol latom magam, leirom nektek, hogy telik ez az
ejszaka>
itt volt vele most az üresség
órája. Leült az ágyra, felvette a
telefont, nem nem megyek itthon most jól
érzem magam.
A kagylóhéjat nézegette, csillogott ha
félig hunyoritott, olajfoltszerű szinekkel,
újját sokszot végighúzta
belsején. Kiforditva a kagyló halvány
korhadtfa barna volt, kopott mint egy darab
kéreg, oda és visszaforditotta és
simogatta a belsejét, szerette a szinét
és a csillogását. Letett a
könyvekre majd újra kézbevette és
nézte, lassú volt az idő nyugodt
és mosolygó. A konyhában
meggyújtotta a gázt, a láng kék
és sárga a teáskannán lila
szilvák és magas hangon sipolt a
gőztől. Belefurta arcát a
csészéből gomolygó illatos meleg
gőzbe, az idő megállt és
toporgott az ajtó előtt.khmhkm, kopogott ,
gyerecsak! nyitva az ajtó.