A Pallas Nagy Lexikona
A Nilus a régi egyiptomiak szent nyelvén
Jeter-'o (a. m. nagy folyó),
névtől származik. A mai arabok a
folyót, mint minden nagyobb mozgó vizet
Bahrnak vagy el-Nilnek, a mellette lakó nubiaiak
vagy el-Nilnek, a mellette lakó nubiaiak Tosszi
vagy Nil-Tosszinak hivják. Az egyiptomiak,
később a görögök is
istenként tisztelték; az előbbiek ugy
ábrázolták mint szakállas, de
női mellekkel ellátott kék
börü emberi lényt. Külön
temploma volt Nilopoliszban és
főünnepét Niloának hivták. A
legújabb időkig megfejtésre
váró rejtély volt a Nilus eredete.
Eratosthenes szerint a Nilus tavakból folyik ki
Aszta-Pusz (Fehér-Nilus) néven; az
Aszta-Pusz egyesül az Aszta-Szobasszal
(Kék-Nilussal) és később
belefolyik az Aszta-Borasz (Atbara). Ptolemaios,
kétségkivül arab forrásokra
támaszkodva, azt mondja, hogy a Nilus vize
két tóból jő, amelyek az
egyenlítőtől D-re néhány
foknyira vannak; mindkét tó lefolyása
az É. sz. 2°-a alatt egy tóban
egyesül; ebből folyik ki az Aszta-Pusz
É-felé és az É. sz. 12° alatt
a Nilussal (nyilván az Abissziniából
jövő folyóval) egyesül. A
középkor arab beografusai a Nilus
forrásvidékéül a Komr-hegyeket
nevezik meg, amelyek a D. sz. 2.5° alatt vannak.
E hegyek vizei az egyenlítőtől D-re
fekvő két tóba gyülnek; e
két tó lefolyása az
egyenlítőtől É-ra fekvő
tóban egyesül és innen folyik ki a
Nilus. (L. erre vonatkozólag Stanley,
Legsötétebb Afrikában.) Az újabb
felfedező utazásokat l. Afrika alatt.