Ma a nap is picit másképp virradt.
Winnetou messze jár,
bölényvadászaton, talán ősi
ösztönök súgták, hogy hagyja
el a Futrinka utcát.
A megmaradt öt játékos leült
és szavaztak:
Kalmbold: Juan
Ritus: Juan
Fulikati: Boki
Juan: Ritus
Boki: -
Tito, a láncos kutya oly biztos volt benne, hogy
Emma nagyi nyomozó volt (istenek
nyugosztalják), és hogy meggyőzte
társait, de Tádé, szemében az
őrület szikrájával 3Jane
felé fordult
- Megcsináltuk bébi!
- Igen megcsináltuk én Tádém!
Az óriás csak ült mélán,
és nézte amint a két csillogó
szemű ember összekötik a kutya
lábait követ kötnek a nyakára,
és a csatornába dobják a
szűkölő ebet.
A kutya végrendeletét őrző
papírral senki sem törődött, azt
csak játékosan cibálta a szél. A
papíron ez állt:
-----------------------
Testem dobjátok a Tiszába!
És figyeljetek arra, hogy ki mikor szól
hozzá, és mikor érkeztek a Titkos
Gyilkos buta levelei. Időt
szinkronizáljatok!
Mézesnagyi biztosan nem tévedett.
-----------------------
Az öltönyös fazon is
végignézte az eseményt és
szörnyű rémképek ugrottak szeme
elé. Emlékezete kezdett életre
kelni.
Jegyzetfüzetet vett elő, és gyorsan
írni kezdett. Talán még nem
késő megmenteni az utcát a két
megfékezhetetlen gonosztevőtől!
A klón és az őrült Dádá
Tádé csak nevettek, és úgy
határoztak, az éjszakát együtt
töltik.
---
Ki tudja, mik történtek aztán, csak
annyi bizonyos, hogy mikoron a Nap már le a Hold
pedig már fölment jól megszokott
pályáján, a hatalmas ágyon ott
feküdt, és horkolt a kimerült
páros.
Közben egy öltönyös alak
lopakodott a ház felé...
A klón szeme hírtelen felpattant.
Ránézett mellette alvó
társára és elmosolyodott. Cirógtni
kezdte.
- Ébredj, Tádé, ébredj!
De Tádé csak fordult egyet és horkolt
tovább.
- Ébresztő!!!
A távolból hatalmas dübörgő
léptek zaja hallatszott.
Tádé fölébredt.
- Mi történt, hol vagyok?
Egy hatalmas kéz ragadta meg Tádét. Az
óriás keze.
- Engedj el azonnal!
De az óriás elkezte őt kicibálni
az ablakon keresztül, közben 3Jane csak
sikoltozott.
- Állj!
Az öltönyös ügynök jelent meg
a kertben, kezében a pisztolyával. De az
óriás csak vonszolta kifelé az ablakon
Tádét.
Hatalmas dörrenés, majd ordítás.
Mit ordítás, hatalmas erejű
bőgés, üvöltés hallatszott,
ahogy az óriás elejtette fogját, aki a
magas ablakról a földre zuhant. 3Jane
kétségbeesetten hajolt utána, és
ekkor kicsusszant hálóinge alól a
tőr. Pikkász cégének
logójával. A tőr kiesett és
egyenesen a sebesült Tádé
szívébe fúródott.
- Kösz Bálmi! - kiáltott 3Jane, és
már rohant is. Az ügynök utána. De
Bálmatag fölemelte hatalmas öklét,
és mint egy legyet lapította örök
álomba az öltönyös urat, kinek
múltját már csak egy poros akta
őrizte a CIA központjában.
Az óriás elővette zöld
kövét ami fölragyogott. A két
élettelen test lelke elkezdett beszivárogni
a kőbe, mely erőt adott az
óriásnak, hogy a sebesült
vállát meggyógyítsa.
3Jane eközben visszatért Pikkászhoz,
ahol megdícsérték remek
munkájáért, hogy az utcát
rémálommá változtatta, visszament
lakni Pikkász titkárnőjének
többi klónja közé.
Győzött hát a klón és az
óriás az utca népe felett. Egy
felhő tetején Emma néni, a Ráday
Városvédő Liga néhai
nyomozója pityeregni kezdett, és sós
könnyeivel öntözte az amúgy
édes, de így is mennyei(!)
mézeskalácsszívet, mely a Futrinka
utcaemlékét őrzi
mindörökké...
---------------
Epilógus
Egy hatalmas bevásárlóközpontban,
melynek tetején egy kártyalap szerű
logó díszelgett, egyre többen
tűntek el. Az újság szerint
mélyről hangos morgás, fájdalmas
tompa ordítás hallik.
Bálmatag, a vak és öreg óriás
itt él lent, a föld alatt,
körülötte emberek csontjai,
kezében a zöld kő, melyet etetni
kell.
Ahogy az utolsó lélek (egy mekis
alkalmazotté) beszivárgott az Omexisbe,
erősen felragyogott, megmelegítette az
óriás kezét.
Bálmatag vak szeméből egy
könnycsepp gördült lefelé...