egyébként valóban: amikor
néztétek a felvételt ti is nagyon
azonosultatok empatikusan a drága kis fehér
polákkal, és amikor jön, közeleg a
nagy karom, majd lecsap, és emel magasra,
magasra, még magasabbra, és emel
hátrafele... na ezen a ponton kezdett
hányingerem lenni: nem a magasságtól,
hanem a hátrafele mozgástól...
meg elképzeltem, hogy milyen akkor benne
ülni, és csüngeni kifele az ablakon.
De Plá, azokat a mágneseket, amiről
beszéltél.... na azokat viszont nem
láttam...