Most jóéjt. Kaja reggel az asztalon.
<A szakács tépett hajjal vérben
forgó szemekkel megpróbál hát
elaludni. Erőszakot nem bíró
háborodott lelke már sosem fog igazán
megnyugodni. Agresszív és
sértődött bomlott magatartása
szerencsére még a főztjén nem
mutatkozott meg, bár a hínáros
pizzán a rukola mintha egy árnyalatnyival
darabosabbra lenne tépve... De talán lesz ez
még ígyebbül. Mély álomtalan
álmában a konyhai eszközök
lázadnak föl ellene, tépik,
cibálják...(Marszell rágcsálja a
lábujjait) Ebben a mély álomtalan
álomban föltűnik még az
elsőtiszt, amint a kutyáját
tanítja
szanxkritül...Vér...Sikítás...Csönd...>