Na én is írok.
Szóval mi, akik foglalkoztunk már
kereső algoritmusokkal, tudjuk, hogy az egyik
leggyorsabb keresés a logaritmikus
keresés.
Mindig felezni kell.
Megérzéses alapon az ember nagyon gyorsan ki
tud választani öt embert, akikkel sokkal
több infot oszt meg mint a másik
öttel.
Az első fordulóban ez a bizonyos öt
ember tudta, hogy létezik a zubin métás
levelezés, valamint egyáltalán nem
értették, hogy miért vagyok benne
biztos, hogy a helm féle szereplevél nem
hamis
(Ha nekik is lett volna igazi szereplevelük,
akkor egyből tudták volna, hogy mivan,
és megpróbálták volna rendbetenni
a dolgokat, mongyuk az én
kipicsázásommal)
Ez volt az első mázli. Sikerült
kifogni öt polgárt.
Itt kell megjegyeznem, hogy nekem azért
tűnt fel ennyire a szereplevél vége,
mert én voltam jv és tudom, hogy bizony
fontos, hogy gyilkolni és nyomozni levélben
kell, de egy síma játékos nem
hamisít ilyet a levelébe!!!
A második mázli az volt, hogy nem volt
gyilkosság. Mivel Maya hagyott ki egyedül,
gondoltam, ha az elgondolásom helyes, akkor maya
a társ.
Tulajdonképp piszok mázli volt ez a
játék, de azér pár
észrevétel:
Amit saját hibaként könyvelek el:
- Feltételezem, hogy a gyilkosok mindenképp
meg akarják találni egymást.
- Feltételezem, hogy érthető amit
zagyválok
Amit általános hibaként látok
- A polgárok nem kavarnak (nem válaszolnak a
névtelen levelekre)
(Amikor álgyilkosként kerestem a
társam, pontosan 9 levelet kellett volna kapnom,
hogy "én vagyok")
- Továbbra is alap, hogy aki
"gyanús", annak nem hiszek el semmit.
Még azt sem, ami logikusan következik
akár a szabályokból...
- A titkolózást mindenki biztonságosnak
érzi. Nem mondani semmit tűnik biztosnak,
holott a "gyanús" embert nem meghagyni
kell "gyanús"-nak, hanem addig
baszogatni, míg végleg el nem billen a
mérleg
(A második fordulóban a fele
társaságnak gyanús voltam, mégsem
éreztem, hogy bárki meg akarna
győződni róla, hogy gyilkos
vagyok-e)
Hát kábé ennyi. Ez a két
forduló is rendkívül tanulságos
és feltétlenül izgalmas volt!!
Köszönnyük a játékot, Marci!