normál

ez nekem szólna?

szasz
figyelek akkor ide is

A cikkekben végig "jó értelemben vett fanatizmus"-ról beszélek, de talán nem is ez a jó szó rá... komolyan nem tudom, talán ez áll hozzű a legközelebb...
Mindenesetre: fontos a rugalmasság, és hogy "A világon semmit nem szabad lehetetlennek tartani". Én jelen pillanatban olyan szinten vagyok, hogy egy tipikus második csoportos ember harmadik csoportossá válását egyelőre nem tudom elképzelni (ebben az is szerepet játszik, hogy nem láttam még rá példát.) Viszont hiszem azt, hogy a harmadik csoportba való kerülés vagy eredendően ott levés egy bizonyos "point of no return", azaz szerintem a visszaesés kizárt.
És megjegyzem: Ez egy hihetetlenül sokrétű problémakör, ami valahol ott kezdődik, hogy mit is nevezünk egyáltalán társadalomnak... Ami a cikkekben megjelenik, az egy kicsit a felszín alá megy, szerettem volna felfedni egypár jelenség magyarázatát. A cikk keretei között a merev felosztás volt a legegyszerűbb megoldás (egyszerűen azért, mert egyszerűbb szabályokat kell követni a cikk írása közben), a valóságban azonban természetesen némileg más a helyzet, hiszen mondhatná bárki, hogy 6 milliárd csoport van, én erre is azt mondom, igaz, meg arra is, ha valaki azt mondja, hogy milyen igazam van, és három csoport van.
Szóval ez a csoportozás merőben mesterséges és csak illusztráció az egészhez...
Tán egy kicsit kaotikus lett az előző pár sor, de azért remélem, érthető volt valamilyen szinten...:-)

A cikkíró megérkezett... :-)
Szóval:
1. A fanatizmust egyáltalán nem vallási értelemben értettem, ennek nem is igazán teljesen szöveghű meghatározása szerepel a szövegben. Ez a valami szerintem belülről jön, erről írtam.
2. A csoportok közti átjárhatóság természetesen él, egy első csoportosból lesz általában legkönnyebben harmadik csoportos, de mondom, ÁLTALÁBAN.
3. Egyáltalán nem mondom, hogy csak három csoport van, persze én olyan vagyok, hogy egy kimondott dolgot sosem tekintek kőbe vésettnek, bármikor változhat bármi, és különben is: "Semmi sem állandó, csak a változás"
4. Ezek a cikkek egy pillanatnyi állapotot mutatnak. Alapvetően nem változott a véleményem, de ez persze nem is lehet egy kialakult világkép leírása, hiszen egy kialakult világképet egyáltalán nem lehet besűríteni még négyszer ennyi szövegbe sem... Egy skiccet szerettem volna adni arról, hogy milyen gondolatok járnak a fejemben, egyes társadalmi jelenségek szemlélése közben.
5. És természetesen szó sincs skatulyákról...

főiskolai hallgató vagyok,
várom esetleges további kérdéseidet

de az egyik amit most közölni szeretnék az az, hogy azt a 2 relativ hosszu cikket nem én irtam, csak idéztem, mégpedig "Szombati Péter [utsati]"-tol,
ő 18 éves, én 20.

(nemmintha már nem lennék beképzelt)

az fh mint rövidítés a hatalmas beképzeltségemből maradt, de ez egy másik történet

csak néhány mondat, mondom is

Szia, itt vagyok még. Ámbátor már mennék lefeküdni!
Virág

Virág: szolj, ha itt vagy
köszi

utsati biztosra veszem hogy ezt ugyis elolvasod: te is tudod, mert megtapasztalhattad, hogy azt hitted vagy valamilyen, meg hogy valami ellen harcolsz, amilyenek mások, aztán észrevetted, hogy olyan vagy te is, mint ami ellen küzdesz. észrevetted, ez jo, ezért kérdeztem már az elején, hogy nem e gondolkodsz máshogy mostanában. asszem értesz.
mostanra ennyi, aztán nehogy azt hidd hogy én mittomén melyik csoportba tartozom, szeretnék tartozni valahova, de ehhez folyamatosan kell csinálni azt amit. másrészt meg, az ember általában nehezen ismeri (f)el hibáit, ha már (f)elismeri akkor sem könnyű megváltozni. vagyis ezt is embere válogatja, nekem most nagyon nehezen akarodzik.
csoportosítgatások és egyéb modellek egyébiránt sosem mutatják a valoságot olyannak amilyen, mert egyszerűsítve vannak.
mindenki egy csoportban van és mégsem különbözőben és mindenki önmagában is több csoporthoz tartozhat, ez mellékes
egy tanító egyszer azt mondta tanítványának:
" ne bennem bízz, hanem magadban "
ha meg magadban bízol, nem mind1, hogy melyik csoportban vagy?
üdvözlettel Petinek:
fh
(ui: mindenféle kritikát szívesen fogadok bárkitől, előre is köszönöm)

Ezaz!

hát hamár ennyire belementünk, minden ember már önmagában is több csoport lehet, hangulatátol és a körülményektől függően, vagy persze nem
fh

Jó! Akkor emberek figyelem!
4-es csoportba kérünk jelentkezőket! (4esek)
valamint
5-ös csoportba kérünk jelentkezőket! (4ésfelesek is jöhetnek)
6-os csoportba a felvétel bizonytalan ideig szünetel!
Kiadmány hiteléül:
(S.K. FÖLD-igazgatóság)
(P.H.)
(aláírás)

alakits egy ujabb csoportot, a pontjaim csak eszrevetelek a szoveggel kapcsolatban, es termeszetesen nem feltetlenul tizparancsolat

:-)))
hát jah, ezt mondom énis hogy nem ilyen egyértelműek ezek a csoportosítások, nah majd a cikk iroja válaszol holnap (ha jön)

skatulya, skatulya...
sajnos nem szeretek egyetlen skatulyában sem lenni.

A 3. csoport melyik "társadalommal" él párhuzamosan? az elsővel vagy a másodikkal? Netán a harmadikkal.
Mit tegyek, ha egyikbe sem tartozom? Keressek egy negyedik csoportot, és éljek párhuzamosan az 1 és 3-mal, továbbá a 2-re merőlegesen? Vagy éljek tetszőleges szöget beárva 1, 2, és 3 csoportokkal?

jelena, szerintem a 3.pontodban lehetsz biztos,
a fanatikus hit nem feltétlenül kell hogy vallási irányú legyen (szerintem)

Az miért/hogyan köztudott, hogy az állat nincs tudatában saját halandóságának?
Ez micsoda baromság: "fanatizmus miatt a gyengék irányíthatják". Hogy tud egy gyenge irányítani?
Azt se értem pl. hogy egy fanatikus, fanatikuasan hogyan tud mondjuk "továbblépni" élete során, ha olyan fanatikusan hisz/követ valamit? Hogyan képes egy fanatikus beismerni a tévedéseit? Vagyis a korábbi tévedés beismerése, a továbblépés az gyengeség? Miért erény egy helyben toporogni?

(csak emígy zárojelesen: a másodikra annyit mondanék, hogy a csoportosítás nem ilyen egyszerű azért, és egy ember nem feltétlenül csak az egyik csoportnak tagja, ha belegondolsz abba, hogy azért szoktunk ám hibázni, és van is önbizalomhiányunk olykor, annak ellenére, hogy nem feltétlenül ez a legjellemzőbb. ezt az erős gyenge dolgot meg valahogy ugy mondanám inkább, hogy nemcsak az erősségen van a hangsuly, hanem, hogy, ha egy ember erős, akkor az erejét mire fordítja, illetve mire nem, meg ilyesmi, de igazából ezen sem gondolkodni kéne sokkal inkább fordítani valamire amink van, én pl a minap egy német szövegre fordítottam és le is fordult, :-)). viccet félretéve ennyi,
csao)

1. toleralni nem egyenlo kozombosnek lenni.
2. sem a letfenntartas, sem pedig az osztonok kielegitese nem egyenlo fanatizmussal.
3.a fanatikus valami iranti hit, nagyon eros hit, ami persze ugyancsak nem szabad rogton tarsitani vallassal. Bar ebben most spec nem vagyok biztos.
4. a szemlelodes pedig nem feltetlenul osztonos.(szocpszich, feleloseg elharitas pl.)
5.Maslow piramisa nem mindig mukodik (neha elobbre valok a szellemiek az onfentartasnal, nem a valadekok kiadasara gondolok. lsd: Viktor E. Frank konyvet tudom ehhez ajanlani)

"Egyre többször szembesülök egy bizonyos jelenséggel: az emberek nem merik vállalni saját személyiségüket!
Elgondolkodtam rajta életem 18 éve során, és arra a következtetésre jutottam, hogy a mai társadalom egyfajta védekező reakciót vált ki az emberekből. Két véglet létezik: Olyanok, akik kilátástalannak érzik helyzetüket, elhagyatottak, nem hisznek magukban, rossz rájuk nézni. A másik véglet képviselői pedig teljesen felhagynak saját személyiségükkel, teljesen beilleszkednek a társadalomba, szemlátomást ugyanazokat az elveket vallják, mint az emberek nagy többsége. Ám, ahogy a legelső cikkemben írtam, ("A fanatizmusról") az éremnek MINDIG három oldala van: itt is létezik egy bizonyos harmadik oldal, egy harmadik csoport, a fanatikusok csoportja, akik elég erősek ahhoz, hogy saját magukat adják mindig, minden esetben, és nem állnak be a birkanyájba elvegyülni a szürke tömegben. Elemezzük egy kicsit a három csoport kialakulását!
Az első csoport tagjai saját személyiségüket viselik, de sajnos a társadalom valamilyen szinten képes elhitetni velük, hogy nem helyes, amit csinálnak. Pedig az! Ők is fanatikusok, de ahhoz nem elég erősek, hogy higgyenek magukban és ledobják magukról a társadalom véleményének terhét. Patthelyzet az övék, az előremozdító erő egy sorstárs megjelenése lehet, aki érti a helyzetet, és akire az illető számíthat. Legfőbb lételemük a bizalom. Nagyon értékes emberek, csak meg kell találni hozzájuk a kulcsot. A csoport tagjai 99%-ban lányok, a fiúkat ugyanis úgy nevelik, hogy kerüljék a patthelyzeteket - ez általában a második csoportba való kerülést eredményezi.
A második csoport tagjai kb. fele-fele arányban fiúk is meg lányok is. Ők tökéletesen elfedték saját személyiségüket, ez csak igen kis mértékben tör felszínre (ki milyen zenét szeret, stb.). A birkanyáj tipikus tagjai.
Általános tévhit, hogy az első csoport tagjai gyengébbek, mint a második csoport tagjai. Nos, ez nem igaz: az első csoport egy tagjának ereje is sokszorosan meghaladja a második csoport teljes egészének erejét!
Az első csoport tagjai nem kapnak olyan visszajelzéseket, mely szerint érdemes magukat adniuk. Ők vannak annyira gyengék, hogy ennek tulajdonítsanak jelentőséget. Viszont vannak annyira erősek, hogy mégse áldozzák fel magukat, csak azért, hogy beilleszkedhessenek a társadalomba. Tökéletesen érthető tehát, miért nem hisznek magukban.
A harmadik csoportról még nem szóltam bővebben: Ők azok, akik minden tekintetben erősek. Erősek, mert vállalják önmagukat, és erősek, mert látva, hogy ennek nincs gyakorlati haszna, mégsem olvadnak bele a többiek közé. Persze ők is érzik a helyzet igazságtalanságát, de efölötti érzéseiket nem fojtják magukba, mint az első csoport tagjai. Alaptermészetük szerint képesek felismerni a helytelen dolgokat, és képesek azokat megfelelően értékelni. Sosem hajlanak meg a társadalom akarata előtt, de mégsem lázadó típusok.
Ezt a két védekező reakciót váltja ki az emberekből a mai társadalom. Az első csoport befelé fordul, a második beolvad a többiek közé.
A harmadik csoportnak nincs szüksége védekező reakcióra. Ők úgymond a társadalommal párhuzamosan élnek. Na persze tagjai a társadalomnak, de nem hajlandóak átvenni olyan megnyilvánulásokat, amelyeket ők nem éreznek helyesnek. Ez az alaptermészetük.
És hogy miért írtam a harmadik csoportról többes számban? Mert nagyon remélem, hogy nem vagyok egyedül! Remélem, hogy létezik tényleg egy harmadik csoport, és nemcsak én alkotom azt egyedül! (Bár, ahogy jobban megnézem a Paradocs első számát, Saláta biztos harmadik csoportos...)
Ja, és még valami: Senki ne higgye a harmadik csoport tagjainak azokat a személyeket, akik szerint "az egész világ le van sz**va", hiszen ez éppenhogy nem erőt, hanem bizony gyengeséget rejt: ez az első csoport egyik különleges megnyilvánulási formája, ugyanis könnyen belátható, hogy aki ilyeneket mond, az nem hisz magában. Mindenképpen tudnunk kell, hogy a világban van helyünk, és azt igenis mi határozzuk meg!
Összegzés: Az első csoport tagjai erősek! A második csoport tagjai az igazi gyengék! És a harmadik csoport tagjai is erősek! Hiszem, hogy az első csoport tagjainak csak egy apró lökés kéne, hogy higgyenek önmagukban, és ezáltal harmadik csoportossá válhassanak! A legfontosabb az, hogy ismerjük fel: nincs szükségünk védekező reakcióra a társadalommal szemben!
\t\t\t\t\t\t\t\t\t\t\t\t\t\t
\t\t\t\t\t\t\t\t\t\t\t\t\t\tS@ti"

ne aggodj itt időkéséssel is tudunk reagálni
leszek aztán kész :-)

ja, jó ok. Kíváncsi vagyok, mi lesz.
üdv.

"Fanatizmus. Kinek mi jut eszébe erről a szóról? Bizonyára vannak olyanok, akik elvetemült palesztinokat lát maga előtt, testükre kötözött bombákkal. Vagy esetleg olyan üzletembereket, akik letapossák riválisaikat, hogy egy adott üzletág egyeduralkodói lehessenek.
Hogy is volt ez régen? Az ősközösségben csak egy dolog iránt lehetett valaki fanatikus: a létfenntartás iránt. Mondhatjuk-e tehát, hogy az egér is fanatizmusból menekül a macska elől? A válasz: igen! A fanatizmus ösztönös és tudatos is egyszerre. Ösztönös, hiszen egy egész sor tudatalatti-forrású reakció köthető hozzá (pl. az életösztön) és tudatos, hiszen tudjuk például, hogy miért eszünk mindennap: mert ha nem tennénk, meghalnánk. (Bár ez egy érdekes kérdés, hisz köztudott, hogy az ember az egyetlen élőlény, amely tudatában van saját halandóságának... Akkor vajon az állatokban nem tudatosodik az evés célja...? Ez megérne egy külön cikket...)
A létfenntartás tehát az, amiért annak idején az ember fanatikus volt. De mi a helyzet ma?
Azért ilyen a világ, amelyben élünk, mert egyes változásokba az emberek túl könnyen nyugszanak bele. Bizonyos események felett túl könnyen elsiklanak, és ami a legfontosabb: a mai emberek hajlamosak tolerálni olyan dolgokat is, amelyeket nem volna szabad!!!!
Idevágó, teljesen mai példa: Magyarország, 2002 Középiskola, 12. osztály. Végigmegy egy lány a folyosón, és a fiú osztálytársaim 2/3-a félhangos megjegyzéseket tesz (ezeket most nem idézem; egyrészt azért, mert mindenki el tudja képzelni, másrészt azért mert agyam természetes reakcióként már el is felejtette mindet). Szinte látom, hogy van, aki ezt hallva vállat von, mondván: vannak ilyen emberek, na és? Ami a lényeg: az osztály maradék 1/3-án se látom, hogy bármiféle megütközést váltana ki az ilyen kifejezésekkel való szembesülés. És én? Bennem ilyenkor mindig eltörik valami, valami mindig azt mondja bennem, hogy ez nem lehet igaz, ez nem törvényszerű, ennek nem feltétlenül kell így lennie, ebben a világban kell lennie még jóknak, stb.
Ezt a jelenséget - ami bennem lejátszódott - nevezem én jó értelemben vett fanatizmusnak. Miről is van szó? Látnivaló, hogy nem nyugodtam bele a jelenség létezésébe. Vigyázat: a fanatizmus nem jelenti azt, hogy fejjel rohanunk a falnak! Jelen esetben az is nyilvánvaló, hogy tökéletesen felesleges lett volna megpróbálni az említett osztálytársaimat meggyőzni arról, hogy esetleg mégse kéne így beszélni egy lányról, pláne nem félhangosan, stb. - ám ez természetesen nem vezet célra, hiszen mindenki régóta tudja, hogy a "Meggyőzés az igaz szó erejével" és az efféle bárgyúságok még papíron se mindig működnek. Mit tettem tehát? Nem nyugodtam bele a helyzetbe, de nem is látszott rajtam az ellenkezés. Az emberek többségében az a hiba, hogy állandóan kétfelé akarják bontani a lehetőségeket, pedig az éremnek MINDIG három oldala van! Jelen esetben egyénünk (most tegyük fel, hogy nem velem történt meg az eset) - meglátása szerint - két dolgot tehet: vagy kitör, mint disznó az ólból, és elbukik az első lövészároknál (általában azért mindenki tudja, hogy ez a módszer nem működik), vagy pedig tökéletesen rendben levőnek aposztrofálja a dolgot. Pedig ez nem így van. VAN egy harmadik választás: Nem fogadom el az adott jelenséget, de nem is török ki ellene!
Itt világosodik meg, mit is értek fanatizmuson: A helytelen dolgokat semmiképp ne fogadjuk el helyesnek, azokat semmilyen kontextusban vizsgálva ne ítéljük törvényszerűségeknek!
Mint már írtam, ez a szemlélet ösztönös. Ösztön ez, csak néhány embernél mindez háttérbe szorult. Hogy miért? Mert ma már nem csak az önnfenntartás az, amiért fanatizmust vállalhatunk, az önnfenntartásért viszont kötelező! Hozzá kell még tennünk, hogy az önnfenntartás ma már jóval összetettebb, mint régen volt. Régebben elég volt csak arra figyelni, ki ne hagyjuk a napi kajálásokat, ma meg fel kell kelni, be kell menni a munkahelyre, dolgozni kell, hogy kapjunk valamit, amivel közvete lerendezhetjük létfenntartásunkat (pénz), stb.
A fentiekből következik, hogy miért halt ki a fanatizmus a mai emberekből: mivel a létfenntartás iránti fanatizmus sok erőforrást leterhel, az emberek nagy részének nem jut ereje arra figyelni, hogy MILYEN az a lét, amit fenntart. Egyszerűbb ugyebár elfogadni minden változást, mint megvizsgálni egyes eseteket, és értékelve dönteni a dolgok helyességéről. Így születik meg a mai társadalom legnagyobb problémája is: az emberek nem merik vállalni a saját személyiségüket, és inkább úgy viselkednek, ahogy azt a nagy többség megköveteli. Ez azért van, mert törvényszerűséget látnak azokan a dolgokban, amelyek nem törvényszerűek (ahogy a fentiekben már leírtam). Nincs bennük fanatizmus.
Mindez a fentiekben ismertetett módszerrel elkerülhető. Szerintem ez nem egy megtanulható dolog, mindenképpen működnie kell ösztönszinten is, hiszen ez valójában ösztönös is, ahogy írtam.
És hogy miért is jutott oda a világ, ahova jutott? Mert a fanatizmus hiánya miatt a gyengék irányíthatják. A gyengék, akik már személyiségükből fakadóan minősíthetetlen dolgokat művelnek, és ami a legfontosabb: a többi ember elnézi és tolerálja mindezt, ezért ők tudják formálni a világot - a maguk képére.
Vetítsük ki ezt a konkrét példára! Régebben (középkor) voltak ugyebár a lovagok. Nekik teljesen természetes volt, hogy a hölgyekhez milyen hangnemben és milyen szavakkal lehet szólni. Mondjuk a lovagok idején fennálló rendszert messzemenőleg mesterségesnek és túlhaladottnak tartom, de mi most szorítkozzunk szigorúan az elvre. Osztálytársaim tehát megsértették az elvet. (Ehhez nyilván kellett tudatalatti késztetés is - én sem azért nem mondok ilyeneket, mert visszafojtom, hanem mert ellenkezik az alaptermészetemmel) Ha azonban ezt a történetet bárkinek elmesélném, majd megemlíteném a lovagok elveit, kinevetne, hogy ne legyek ennyire naiv, úgyse működne ez a gyakorlatban. De vajon miért nem? Csak azért mert ő mondja, hogy nem?
Összegezve tehát: Tartsunk ki amellett, amiben hiszünk! Ha valaki előttünk a többi emberre hivatkozik, vagy a társadalomra, akkor jusson eszünkbe, hogy ez nem törvényszerű! A VILÁG NEM TÖRVÉNYSZERŰEN ILYEN, A NEM-FANATIKUSOK TETTÉK ILYENNÉ!!!
S@ti"

na de most már tényleg mennem kell, illeszd be nyugodtan a dolgokat, reagálj. Legközelebb mikor vagy?

ja értem,
inkább csak leközlöm a 2 cikked
és várjunk a hozzászolásokra
üdv: fh

egyébként ha már így belementem, akkor elmondom, hogy írok egy másikba is, csak annak még nem üzemel a honlapja. Oda viszont csak a játéktesztjeimet küldözgetem.