A busa az egyik legfinomabb folyami hal, finom
halíze van, ráadásul nagyon
egészséges. Leginkább a
pisztránghoz hasonlítanám, annál
egy picit zsírosabb, és a bőrét
nem lehet megfőzni, ezért
feltétlenül ízesíteni kell. (Nem
lehet kékre főzve enni.) Nem
szálkás, csak apró csontok vannak
benne, de puhára főzve ezek könnyen
kijönnek.
Szóval először megmostam a
halszeleteket (a húsokkal ellentétben a
halat érdemes megmosni, mivel nem kell attól
félni, hogy elmegy a vére, és ízt
veszít). Ezután nekiálltam
lebőrözni, ami nem volt könnyű
feladat, de megérte, mivel a bőrét az
állatkertnek adhattam... Sosem éreztem ilyen
feltétlen szeretetet a macskák
részéről. A lebőrözött
halszeleteket egy mély edénybe fektettem
és bepácoltam tárkonyecettel (persze
nem 20%-ossal), szezámolajjal, fehérborssal
és egy csipetnyi sóval. Ezután
célszerű folpackkal (ezt ma
mikrohullámú fóliának
hívják) letakarni, mielőtt a
szomszédok átjönnek
rendőrséggel meg köjállal (ezt
most ÁNTSZ-nek hívják)
fenyegetőzni.