Nem készültem még föl arra, hogy
sötétben keresgéljem a slusszkulcsot. A
szememet nézésre még nem, csak
látásra használom. Végiggondolom
napi teendőimet, lassan
beletörődöm, hogy
elkezdődött a hét. Fásultan
kapcsolok rükvercbe, szerencsére nem
látok ki hátra (úgyis megszoktam azt a
cementeszsákot), így jobb, hogy nem
látom az esőcseppeket és a
hátsó szélvédőre ragadt,
sárga faleveleket. A lámpák még
villognak. Fölkúszik lassan a
vízhőmérséklet, a
fűtést a MAX-ra csavarom. A fővinform
előtt azt éneklik: It’s where the
water flows, it’s where the wind blows.